Az idő előrehaladtával megváltoznak azok az arányok, amelyek azt jelzik, mennyi időt töltök emlékezéssel, mennyi időt tervezéssel/álmodozással, mennyit két lábbal a földön, összpontosítva a jelenre. Lassan ez utóbbi javára dől el a mérleg. Ezt olyan egyszerű tevékenységek jelzik, mint például a sütés-főzés. Hosszasan hanyagolt tevékenységemet mostanra alaposan leporoltam, s egész rendes kulináris alkotások kerülnek ki a kezeim közül. Folytatom annak a kis szakácsfüzetnek a szerkesztését, amit még Bogival a kórházban megkezdtünk. Nagyon helyes illusztrációkat készített az egyes ételek mellé. Csak néhány olyan recept van benne, amiket együtt találtunk ki, úgy mint kenyér recept, marlenka süti, gyors fánk, túrós linzer. Ezek egyike sem különleges, mi azonban azokat gyűjtögettük, amelyekben nem marad semmi, amit ne főznénk-sütnénk meg. A megrendült immunrendszer, főként a transzplantáció után, rosszul tolerálhatja a nyers dolgokat.  Az egyik anyuka ezért leforrázta a narancsot, azután tálalta… Azóta is taszítanak azok a receptek, amelyek azzal kezdődnek, hogy “szuper gyors, főzés nélküli”. Ezekkel még nem tudok azonosulni.

Tehát egyre jobban élvezem a napi tevékenységeimet. Olykor pedig szellőztetek, ilyenkor is, amikor blogbejegyzést írok. Köszönöm, hogy segítetek kinyitni az ablakot!

Egyre inkább megfigyelhető az is, hogy szellőztetéskor nem a közelmúlt eseményeit idézem fel, hanem sokkal inkább a boldog békeidőket.

Azt tartom, hogy akik kicsit közelebb jönnek hozzám, azokkal több mindent osztok meg. Amikor úgy esik, hogy valaki közelebb ért, továbbra is elkezdek puhatolózni, hogy vajon mi mindent tudhat rólam. Majd egyszer csak eljön az igazság pillanata. Előre nem lehet tudni, hogy mikor. Ezt csak érezni lehet. Akkor van ez, amikor az útitárs olyan közel áll, hogy már együtt sütkérezünk a lámpa fényében. Ekkor kezdek el mesélni az életutamról. Ami azt illeti, még mindig nem könnyű szavakba önteni, hogy mi történt. Mégse mondhatom azt, amit az egyik hivatalos levélben kaptunk, „hogy megszűnt az az ok, amelyre tekintettel a nagycsaládos kedvezményt igénybe lehet venni” (Valami hasonló szöveg érkezett egyszer.)

A múltkor is kerülgettem a kását, félszavakat mondtam, ami a legrosszabb. Aztán beütöttem az interneten a keresőbe Bogi teljes nevét, kíváncsi voltam, mit találok. Nos mindent, ami egyszer oda felkerült! (Ezzel azért jó tisztában lenni.) Tehát a keresésemre feljöttek cikkek, újsághírek, bejegyzések, képek. A kedvenc képem is ott volt. Rákattintottam. Mellette a halálhíre. Gondoltam ez jó lesz. Mivel beszélni nem nagyon sikerült, ezt az oldalt mutattam meg kedves barátomnak.

Majd, miután a korábban átadott morzsákból összeállt a kép, már a beszéd is ment. Cserébe én is kaptam olyan fontos, új információt, ami Őhozzá tartozik, ami Őt meghatározza. Az igazság pillanata volt ez. A légzéshez tudom hasonlítani, egy nagy, mély levegővételhez, ami teljesen átszellőztet, megtisztít.Teljes mértékben felszabadít.

Weöres Sándor: A jóságról

„Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.”