Mostanában kicsit tanácstalan voltam azzal kapcsolatban, hogy milyen témával folytassam az epizódok írását. Nagy általánosságban megírtam már a főbb történéseket, felszínesen beszámoltam mindenről – gondoltam.

Ma kora délelőtt a buszmegállóbban egy fa alá húzódtam az erős napsütés elől. Az Anyukámmal együtt vásárolni készültünk, őrá vártam. Ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor inkább azt írom, hogy én akartam vásárolni, őt pedig megkértem, hogy tartson velem.

Azt vettem észre, hogy bármit is kérek az anyukámtól, ő mindent teljesít. Ez már régóta így lehet, csak valószínűleg nem tudatosult bennem. Én még nem tartok itt, néha nemet mondok a gyerekeknek egy-két dologban.  Nevelgetem őket.

Hogy hogyan kapcsolódik ez a mostani téma Bogihoz? Úgy, hogy holnap anyák napja.

A héten többször is eszembe jutott ez az ünnepi alkalom, bár eleinte inkább csak gyakorlati szempontból. Az Anyukám elutazik a nagy napon, hogy virágot vigyen arra a helyre, ahol réges-régen, öt éves koromban, földi búcsút vettünk az ő édesanyjától. Tehát azon gondolkodtam, hogy előtte, vagy utána, vagy telefonon köszöntsem-e.

Később igencsak elkezdtek kavarogni bennem az érzések.  Még szomorú is lettem, hiszen az, hogy Bogi nincs velem, óriási veszteség, ami felfoghatatlan, s néha még valószerűtlennek is tűnik.

Ám az anyaság számomra egy abszolút pozitív érzés, így nem sikerült beleragadnom a szomorúságba – pedig, higgyétek el, rendesen próbálkoztam azzal, hogy lógassam az orrom.

Átvonult hát a szomorúság, mivel itt vannak Ők. A Nagy Lányom és a Nagy Fiam. Egész egyszerűen rajongok értük.

Bogival kapcsolatban is mindig így éreztem. Gyakran úgy vélekedtem, amikor hármukkal együtt vonultam valahová, hogy én vagyok a világ legboldogabb anyukája.

Egyik évben – Bogi halála után – azt írtam egy bejegyzésben, hogy az anyaságnak nincs időbeli, vagy térbeli korlátja. Ma is ezt vallom, ezért, mivel Bogi lénye mindig velem marad, most is háromgyerekes anyaként várom az anyák napját.

Anyák, Anyukák, Édesanyák, Kedves Anyák, Nagymamák, Kismamák! Sok-sok boldogságot kívánok!