„Itt egy boglyas fej,
szép hosszú hajjal;
szőkén fénylő,
hömpölygő sok hajjal!
Vállig ér, de fél év
és leér már derékig!
Úgy nő, ahogy Isten adta,
ollót, fésűt sosem látott haj!

Hair! Hair! Hair! Hair!
Nőjjön! Nőjjön!
Áldott légy, óh hosszú haj!

„Give me a head with hair, long beautiful hair.

Shining, gleaming, streaming, flaxen, waxen.

Give me down to there hair, shoulder lenght or longer

Here baby, there, momma, ev’rywhere, daddy, daddy.

Hair, hair, hair, hair, hair

Hair, hair, hair.Flow it, show it,long as God can grow it, my hair.”

Igazgatom a hajamat az esti programhoz. Azon gondolkodom, hogy kivasaljam, vagy inkább göndörítsem. Nézegetem elölről, hátulról, aztán úgy döntök, viselem, ahogy az Isten megadta: makacs hullámokkal.

Sokszor jut eszembe, hogy vajon hogyan mutatnék csupasz fejbőrrel, lenne-e merszem tarvágást végezni. Továbbra is vegyesek az érzelmeim a kopaszsággal kapcsolatban.

Mostani életszakaszomban inkább növesztem a hajamat. Mielőtt levágattam a már éppen felajánlható méretűre, azaz a legalább 30 cm-esre nőtt hajtincset, először puhatolóztam, hogy kissé ősz, festett hajat elfogadnak-e felajánlásként a parókakészítők. Kiderítettem, hogy igen, mivel úgyis átfestik. Megtudtam azt is, hogy egyetlen parókához több ember adományára van szükség.

Beültem a fodrászhoz, aki hátul középen szorosan összefogta a copfomat, begumizta, majd egy nagy nyisszantással le is vágta. Így alakult ki az akkori új frizurám, hátul rövid, kicsit felnyírt, kétoldalt hosszabb.

Bogi is mindig ilyen formát szeretett volna. Egészen kicsi korában a vékony pelyhes hajszálai között átsütött a nap, úgy tűnt, hogy Ő egy glóriás angyalka. Ahogy cseperedett, sűrű, egyenes, vékony szálú haja lett. Úszás után hosszú ideig tartott a szárítás, amit sosem éltem meg tehernek. Szerettem az anyaságnak ezt a vetületét: a közelében lenni.

Ahogy ülök itthon a nappaliban, jobbra ott egy kép, rajta Ő, szőke egyenes hajjal. Balra egy másik, amin barna, göndör fürtökkel pompázik.

El sem tudom képzelni, mit érezhetett, amikor csomókban hullani kezdett a haja a kezeléseket követően. Azután két kezelés között elkezdett újra pelyhedzeni, majd, a transzplantáció után bebarnulni, göndörödni.

Akármilyen és akármennyi haja is volt, minden egyes saját szálhoz ragaszkodott, akár szőke, akár barna, akár egyenes, vagy hullámos volt. A végsőkig halogatta a hajvágást, illetve borotválást.

A kórházban egyáltalán nem viselt parókát, maximum kendőcskét, ha fázott a buksija. Minden módon nagyon bájosnak találtam.

Amikor paróka hordása mellett döntött, többfélét felpróbált, majd egy rövid, barna színűt választott, mivel saját hajkoronája azt megelőzően éppen barna lett.

A haj az életerő szimbóluma. Minősége sokszor jelzi belső hogylétünket is. Nagy jelentősége lehet néha annak is, ha valaki hirtelen megváltoztatja a hajviseletét. A hajunkkal üzenünk is másoknak.

Amikor írok, rengeteg képzettársítás jut eszembe, néha egészen bonyolultak, máskor egyszerűbbek. Ez alkalommal a Hair című örök darabra jutott a választásom, amit ma újra megnéztem. Életről, sorsról, szabadságról: