Lili kutyám a késve potyogó diókat ropogtatja mellettem. Dolgaim végeztével sétálgatunk a kertben. Nagy öröm ez mindkettőnknek. A keleti égbolton a hold sarlója élénken világít, s nyugat felől a lebukó nap sugarai kékre festik a szürkületet.
Bogi blúza is pont ilyen színű volt. Álmomban is. Ritkán álmodok vele, de tegnap éjjel olyan eleven jelent meg a tengerparti nyaralóhely sétálóutcáján, hogy kedvünk támadt összemosolyogni. Tőlünk karnyújtásnyira lágyan fodrozódott a víz, a hullámok finom permettel szórták be a levegőt.

Egy ilyen álom után más emberként ébredek. Lehet, hogy ennek kívül nyoma sincs. Belül azonban megfogan egy gondolat, s vele a hála érzése is: a  hála, hogy Bogi az életem részévé vált, s hogy csoda a világ, benne az álmok s az ébredések is, minden nap.

Legyenek áldottak a Te álmaid és az ébredéseid is, Kedves Olvasó: a felébredésed és a ráébredésed is!