A közösségi oldal folyton kérrdezi,  hogy mi jár a fejemben.  A minap már válaszoltam neki,  hogy sokminden kavarog ott bent.Most,  nem meglepő módon a karácsonyfa helyét keresem.  Hol lenne jó helyen?

Kinéztem az egyik sarkot,  ám,  ha oda helyeznénk,  a Bogit barna fürtökkel ábrázoló fényképet eltakarná.  Igazítottam egy kicsit a képen,  így már jó is lesz.
Nemrég egyik kedves rokonunk kért tőlem egy fotót Bogiról.  Szerette volna megmutatni valakinek. Tanácstalan voltam,  hogy melyiket válasszam,  hiszen 2013.  novembere és 2015.  áprilisa között rengeteget változott az ábrázata.  Egy előtte és utána képet küldtem. Nem,  nem a teljes történet elejéről és végérôl, hanem még a 2013. évi békeidőkből valót és egy másikat,  ami az őssejt transzplantáció utáni felépülési időszakban készült.  Egyik szőke, másik barna hajjal.
Mindkettő olyan igazi.  Angyali.
Karácsony várásom közepette a tekintetem a kis “oltárra” szegeződik.  A nappalinak ebben a szegletében,  sorakoznak a tágabb értelemben vett család gyermekeinek ballagási és más,  nagyszabású eseményekről szóló fotói.  Bogi szőkén,  középen
Mivel,  hála az égnek,  gyönyörű a gyűjtemény, megérdemli,  hogy egy rendezettebb,  új helyet kapjon,  hogy rendszeresen gyönyörködhessünk a gyerekeinkben.
Akkor is,  ha már felnőttek.  Akkor is,  ha már nincsenek velünk.  Akkor is,  ha most éppen távolabb vannak tőlünk.  És természetesen akkor,  ha itt vannak velünk. Mellettünk vannak,  s mi ő mellettük lehetünk.
Most és mindörökké.

“Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!”
Wass Albert