Néhány évvel ezelőtt beszélgettem Őszibarack egyik tanárnőjével a folyosón. Mindig nagyon kedvesen nyilatkozott a lányomról, s akkor is így történt. Kérdeztem, hogy mi a véleménye, hogy állnak a dolgok? Azt mondta: Őszibarack elég sokat locsog, de ügyes nagyon és a jég hátán is megél majd.
Nagyon jól esett akkor ez a gondolat. Később, a betegség idején pedig még nagyobb jelentőségűvé vált. Bizony előfordult, hogy Őszibarack kedve nem volt éppen a tetőfokán, hiszen a folyamatos kezelésektől olykor elfáradt. Ilyenkor igen fontos volt, hogy átfordítsuk valahogyan a lefelé ívelő szakaszt, mivel sok-sok energiára volt szüksége a továbblépéshez.
Ekkor jött ez a mondat, ami mindig a segítségemre volt. Többször elmeséltem Őszibaracknak, hogy hogyan vélekedett róla a tanárnője, akit maga is nagyon tisztelt, szeretett, ezért volt igazán hiteles az üzenete.
Persze, az eredeti beszélgetés idején még semmi jele nem volt annak, hogy mit jelent majd a lányom életében a Jég háta. Azt sem lehetett tudni, hogy ilyen rövid időn belül ér Őszibarack a nagy kihívás mezejére.
Azt hittem annak idején, hogy a jég hátán megélni a szokásos életeseményeket jelenti majd, úgy, mint továbbtanulás, párválasztás, családalapítás, munkahelyi ez meg az…
Szintén évekkel ezelőtt, egy időben gyakran láttam egy plakátot, amely daganatos megbetegedéssel élő gyermekek támogatására hívta fel a figyelmet. Mindig méltatlankodtam, hogy miért kell kitenni közszemlére egy kisgyerek fényképét, szinte rosszul esett, hogy egyáltalán létezik ilyesmi.
Őszibarack betegségével megváltozott minden. Én is. Másként szemlélem az életet. Többé nem dugom homokba a fejem, ez is az oka annak, hogy elkezdtem a „Jég hátán – epizódok” írását. Bízom benne, hogy Te/Ön, Kedves Olvasó találsz/talál olyan gondolatokat, amelyek saját életedben/életében is hasznosak lesznek majd.
A gyermekkori daganatos megbetegedések sajnos sok családot érintenek kis Hazánkban és külföldön is, ezért úgy gondolom, hogy ma már nem lehet ezzel kapcsolatban struccpolitikát folytatni. Beszéljünk hát róla