Fűben, fában, versben, dalban II.

Advent

Rendhagyó napló – 2. hét – Advent első vasárnapjáig

Hétfő

„A városban könnyű, könnyű boldognak látszani,

pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme.

Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani?

Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e?”

(Weöres Sándor)

 

Kedd

„Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,

Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?

Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás

Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?

S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?

Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?

Bánatból, örömből az örömrész hol van?

Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?”

(Arany János)

 

 

Szerda

„E gyötrött földi-hüvelyt áldom,

Mert ha szól hozzá az Élet hangja,

Hegyezi beteg fülét

S fiatalon fogadja.”

(Ady Endre)

 

Csütörtök

„Álomlátás után

Hajnal, ha kél

Kínos kővánkosom

Megáldom én.

Templommá szentelem,

Hogy fájdalmas szívem

Uram, hozzád vigyen,

Mindig feléd!”

(422. Református ének)

 

Péntek

„Ha magasabbra vágysz, nyugtalan szivvel

Indulj el ameddig nem késõ

Látványos ugrásra nem számíthatsz már

De vár rád a következõ lépcsõ

Ne állj meg soha, ne állj meg soha már

Ha elindultál ne állj meg soha már!”

(Korál)

 

Szombat

„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,

az bizonyos.

Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek

és épek.

A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá

Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak,

én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam

a szakadékon

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,

hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”

(József Attila)

 

Vasárnap

„Valaki értem imádkozott,

Talán apám, anyám régen?

Talán más is, aki szeret.

Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,

Ki nékem megváltást hozott,

És azt, aki értem csak

Egyszer is imádkozott.”

(Reményik Sándor)

Áldott adventi időt kívánok!

Fűben, fában, versben, dalban

fűszer

Napló

Hétfő

„Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.”

(József Attila)

 

Kedd

„Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!”

(Petőfi Sándor)

Szerda

„Egyszer ismeretlen távolba vágyom,

máskor megriaszt egy álom,

hogy a hang,

hogy a csend,

hogy a fény,

hogy a tűz,

már nem vigyáz e cseppnyi földre,

s el kell mennünk mindörökre.”

(Sztefanovity Dusán, Presser Gábor)

Csütörtök

„Valaki mondja meg, milyen az élet,

Valaki mondja meg, mér’ ilyen,

Valaki mondja meg, mér’ szép az élet,

Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, a hosszú évek,

Mért tűnnek úgy, mint egy pillanat,

Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,

Valaki mondja meg, hol maradt.”

(Adamis Anna, Presszer Gábor)

Péntek

„Mellettük a cipőjük, a ruhájuk

s ők egy szobába zárva, mint dobozba,

melyet ébren szépítnek álmodozva,

de – mondhatom – ha igy reá meredhetsz,

minden lakás olyan, akár a ketrec,

Egy keltőóra átketyeg a csöndből,

sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl

és az alvóra szól a

harsány riasztó: «ébredj a valóra».

A ház is alszik, holtan és bután,

mint majd száz év után,

ha összeomlik, gyom virít alóla

s nem sejti senki róla,

hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.”

(Kosztolányi Dezső)

 

Szombat

„Ősz húrja zsong,

Jajong, busong

A tájon,

S ont monoton

Bút konokon

És fájón.

S én csüggeteg,

Halvány beteg,

Míg éjfél

Kong, csak sirok,

S elém a sok

Tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,

Ősz! hullni már

Eresszél!

Mint holt avart,

Mit felkavart

A rossz szél…”

(Paul Verlaine/Tóth Árpád ford.)

Vasárnap

„Kék, piros, sárga, összekent

képeket láttam álmaimban

és úgy éreztem, ez a rend –

egy szálló porszem el nem hibbant.

Most homályként száll tagjaimban

álmom s a vas világ a rend.

Nappal hold kél bennem s ha kinn van

az éj – egy nap süt idebent.”

(József Attila)