Lizike révén megismerkedtem a szomszédokkal. A kapun keresztül simogatták, erre odamentem, mert látszott, hogy kutyuskánk, velem ellentétben, régi jó ismerősként üdvözli őket. Bemutatkoztunk:

– A Szomszéd, már három éve. – Nyújtott kezet az egyikük.

Három éve? Te jó ég! Már három éve és én nem tudom, hogy ki lakik a közvetlen szomszédságban? Három éve? Mi történt három éve? Három éve került kórházba Bogi és én három éve úgy járok, mint a lovak, szemellenzővel? (Később, a nap folyamán rádöbbentem, hogy annak már négy éve, hogy Bogi kórházba került.)

Lehetséges, hogy ami körülöttem történik, abból én jó ideje csak egy igen szűk szeletet látok. Ezért is örülök most az új ismeretségnek. Két új ember, akikkel össze lehet mosolyogni és szép napot lehet kívánni. A falak leomlanak lassan.

A kerítések is. Pont erről álmodtam mára virradóra. Ugyanezzel a szomszéddal határos kerítésünk kidőlt álmomban. Megjavítottuk ugyan, nem maradt átjáró, mégis kellemes érzés töltött el, ahogy közösen az új térelválasztón munkálkodtunk a szomszédokkal. 

Ugyanebben az álomban történt, hogy azt készültem elújságolni mindenkinek, hogy Bogi él. Bogi él. Bogi él. Olyan elevennek tűnt, és egészségesnek, hogy teljesen természetesnek éreztem a létét. 

Majd felébredtem, s végre megtört bennem a napok óta tartó közöny. Éber tudattal is magától értetődőnek éreztem az álmot, s vissza-, visszatért hozzám a következő gondolat:

“Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (János 11:25-26.)

Hiszem.

Régóta hanyagoltam a reggeli kávézást a kertben. Mindig túl sötét volt ébredés után ahhoz, hogy kint bóklásszak. Ma reggel, mire kimentem a kedvenc helyemre a két cseresznyefa közé, már  felkelt a nap. A madarak karnyújtásnyi közelségbe merészkedtek, élénken csiripeltek.

Ahogy a nap sugarai felolvasztották a hajnali dér okozta jeget a fűről, csak azt láttam, mintha milliónyi gyönggyel rakta volna ki a kertet a Jóisten,  megáldva így a mai napot, az emlékezés napját.