Vettem néhány nagy levegőt, s gondoltam, ha még nincs is karácsonyi hangulatom, azért mégiscsak elkezdek valahogy készülődni. Ehhez ideális kiindulópont, ha rendet rakok a cipők között, mivel vendégeket várunk karácsonyra, s ahogy az előszobánk most kinéz, nos, az hagy némi kívánni valót maga után.

Bogi alkotásait már biztonságba helyeztük,  ruháinak a nagy részét rég elajándékoztuk, így csak egy-két kép árulkodik arról, hogy valamikor Ő is köztünk volt. Na meg az előtér, mert a cipőit bepréseltem a cipős szekrényekbe, így, a család többi tagjának a lábbelijei beterítik az előteret. Tehát, mivel épp egyedül voltam, nekigyürkőztem. Egy-két pillanatig igazán elszántnak éreztem magam. Tettem jobbra, tettem balra. Vettem a lábamra, fel. Több se kellett. Zokogtam, majd dühöngtem. Sikerült néhány igazán megviselt darabot kiselejtezni, s mérgemben úgy vágtam ki a kukába, hogy csak úgy zengett. Majd a legtöbbről úgy ítéltem meg, hogy pont jó lesz tavasszal az én lábamra… A cipők szépen visszasorakoztak a cipős szekrényekbe, bár kicsit rendezettebben, így alig észrevehetően az előtérben is nagyobb lett a rend.

Úgy tűnik, az alapos nagytakarításhoz hosszú időre van szükség. Nekem legalábbis. Ha el kellene dönteni, hogy ideális esetben mennyi időt vesz igénybe az elengedés általában, illetve, hogy a szeretett személy használati tárgyaitól mikor tudunk megszabadulni, nos, erre nem tudnék választ adni.

Előfordul, hogy huzamosabb ideig nem jut eszembe ez a fajta rendrakás, aztán egyszer csak, amikor körül ölel a csend, akkor akár a lakóházunktól is megszabadulnék, vagy tréfásan mondom néha, hogy repülőjegyre gyűjtök, de csak oda útra. Eszemben sincs azonban hirtelen kereket oldani, mivel mindig mérlegek, amikor lecsillapodok, és teljes bizonyossággal érzem, hogy itt van dolgom.

Marad hát a lépésről lépésre történő rendrakás. Egy pici dolgot arrébb teszek, elpakolok, esetleg letörlök. Ugye ismeritek ti is a kaleidoszkóp effektust? Egy pici részletet megváltoztatok, s megváltozik az egész kép.

Ha csak „egy jóakaratnyit” is, de megváltozik. Holnap eljön a téli napforduló ideje, lassan nőnek a nappalok.

Ez év januárjában már egyszer idéztem a következőket – s mivel ez örök kedvencem, most megint ehhez fordulok:

„Az asszony szívében megbizsergett hirtelen az öröm. Hosszabbodnak a napok! Egy jóakaratnyit, így mondta az öreg. Ettől a mai estétől kezdve naponta egy jóakaratnyit. Naponta egy jóakaratnyival közelebb jön a tavasz.” (Wass Albert, A funtineli boszorkány)

Tehát holnap, december 21-én késő délutánra öltöztesd Te is ünneplőbe a szívedet, mert számodra is “közelebb jön a tavasz”!

Karácsony közeledtével azt kívánom Nektek, hogy érezzétek meg ezt az apró, jóakaratnyi fényt hozó változást, s derűsen, békességgel nézzetek az új év elébe!