Egyik nap ilyen, a másik olyan. Január van, még tartja magát a fagy, igencsak intenzíven.  Néha, amikor napközben picit felmelegszik a levegő, lassan olvadásnak indul a jégpáncél. Elkezdenek szivárogni a vízcseppek, majd csermelyekké gyűlnek össze. Aztán a szürkület beálltával megtorpan az olvadás. Minden bizonnyal, így van rendjén, hiszen egy hirtelen jött nagy olvadás talán mindent elöntene és alámosná a partokat.

Képletesen szólva… a partokat, amelyeket a jég hátáról észrevettem. Miféle partok ezek? Kik várnak a parton? A család, a barátok, a rokonok, az ismerősök, szomszédok, a munkatársak, úti társak, lakótársak, társak a bajban, társak a békében. A társak, akik mindvégig ott voltak, vannak és lesznek. Vannak olyanok is, akik lemorzsolódtak, vagy egyszerűen útelágazáshoz értünk.

Sokszor elképzeltem egy jelenetet. Az Oscar Gálára készülődök, mivel az életem egyik szakaszáról készült film is jelölést kapott. Egyszer kiderül, hogy az arany szobrocskát is átvehetem. Nem nagyképűsködni szeretnék ezzel, mert nem a díj az, ami elkápráztat.

Az igazi díjátadásokon is az a kedvenc jelenetem, amikor a nyertes odalép a mikrofonhoz és elkezd köszönetet mondani. Képzeletbeli jelenetemben így teszek én is. Vörös szőnyeget terítek mindazok elé, akik mellettem álltak, így, vagy úgy.

Aztán jön a felsorolás. (Persze ezzel mindig van egy kis gond, hogy valaki netán kimarad. Kedves Barátom! Ha kimaradnál a felsorolásból, kérlek, nézd el nekem, elfogytak a betűim.)

Tehát:

Köszönet, elsősorban a családom összes tagjának, szűkebb és tágabb értelemben, hogy kitartottak és együtt maradtak.

Köszönet Őszibarack barátnőjének és családjának. Barátainak, iskolatársainak, ismerőseinek.

Köszönet AZ ISKOLA minden munkatársának, diákjának a hozzáállásukért és a rengeteg támogatásért.

Köszönet A KÓRHÁZ és A KLINIKA minden munkatársának az emberi bánásmódért és azért, hogy mindig keresték és találtak B verziót, amikor csak lehetett.

Köszönet a kórházon belül szolgálatot teljesítő minden segítőnek, pedagógusnak.

Köszönet azoknak a gyülekezeteknek, akik velünk együtt imádkoztak.

Köszönet közeli és távoli rokonaimnak, akik mindig tudták, mikor van rájuk szükség.

Köszönet a barátaimnak, akik gondoskodtak a kávézós szabadidőmről.

Köszönet azoknak az embertársaimnak, akikkel a virtuális térben tartottam, tartom a kapcsolatot.

Köszönet minden együtt érző ismerősnek és ismeretlen személynek.

Köszönet Neked, Kedves Olvasó. Könnyebb így, ha hozzád beszélek, neked írok és nem csak magamnak.

Taps. Ováció. Eddig a forgatókönyv a jelenethez.

Idén február 26-án lesz a Gála. Már most is érezhető, s az elkövetkezőkben még inkább az lesz, hogy lassan, hosszabbodnak a nappalok.

„Az asszony szívében megbizsergett hirtelen az öröm. Hosszabbodnak a napok! Egy jóakaratnyit, így mondta az öreg. Ettől a mai estétől kezdve naponta egy jóakaratnyit. Naponta egy jóakaratnyival közelebb jön a tavasz.” (Wass Albert, Funtinelli boszorkány)