A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola fennállásának 80. évfordulójára kaptunk meghívást, hogy mutassuk be azokat az alkotásokat, amelyeket Őszibarack a gyógykezelése idején készített.

A következőket mondtam az emlékkiállítás megnyitóján (nagyjából, mert a meghatódottságtól el-el csukló hangon képtelenség volt szó szerint visszaadni a leírtakat). Mikrofont is rég tartottam a kezemben.

Tisztelt Egybegyűltek!

Szeretettel köszöntöm Önöket. Külön köszöntöm azokat az ismerős arcokat, akiket rég nem láttam: pedagógusok, nővérek, szakemberek személyében.

A Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola honlapját böngésztem, mielőtt megírtam ezt a rövid megnyitó beszédet. Figyelmes lettem az alábbi mondatra: A beteg gyermeknek sem csorbulhat a tanuláshoz való joga. Mindamellett, hogy teljesen egyetértek ezzel, úgy vélem, és a tapasztalatom is azt mutatja, hogy az iskola munkatársai jóval nagyobb szolgálatot teljesítenek annál, mint ahogy azt ez a jogi kategória jelzi.

A betegség súlyosságától, kimenetelétől függetlenül is igen fontosnak tartom, hogy a gyermek megőrizhesse, erősíthesse a jövőképét, hogy visszajelzést kapjon a haladásáról, pozitív megerősítésekben részesüljön. A pedagógusoknak köszönhetően, mindez megvalósul, a gyermek úgy érezheti, hogy fennmarad a kapcsolata a társadalommal.

Gyermekünk, Kövesdi Boglárka igazi társakra talált a tanárok, tanítók személyében. A tanuláson és az alkotáson keresztül Bogi megőrizhette emberi méltóságát, újra és újra megújulni volt képes. Az első ötös érdemjegyekkel összefüggő bátorítás, az első alma és házi kedvencünk lerajzolása segített Neki kilábalni a kezdeti negatív spirálból.

Minden alkalommal, amikor picit erősödött, hozzá fogott alkotni. Az interneten keresztül kereste a technikákat. Rengeteg eszközt használt a festéktől, a gyöngyön át a fonalakig. Minden dologban, ami a környezetében előfordult, új formát látott. Így lett virág a steril gézlapból, vagy egy rögtönzött minta a pizsamáján a sebtapaszból.

Ami a tanulást illeti, minden gyereknek vannak kedvenc és kevésbé kedvenc tantárgyai. Nehezen fogadta azt, ami kötelező, mégis, a kórházi pedagógusok közvetlen, személyre szóló gondoskodása meghozta az eredményét. Jó bizonyítványáért az év diákja lett a korábbi iskolájában. Szeretném kiemelni azt a kivételes hozzáállást, amit ez a “korábbi”, lakóhelyünk szerinti iskola tanúsított azzal kapcsolatban, hogy Bogi magántanuló lett. Igazi együttérzésről, együttműködésről és toleranciáról tettek tanúbizonyságot. A kezelések utolsó szakaszának idején az iskolában tehetség-gondozó kiállításra készültek, amelyre Bogi is felkérést kapott. Sajnos, a műveit már csak posztumusz lehetett a közönség elé tárni.

Azóta megvalósult még egy kiállítás, ez a mostani meghívás pedig igen megtisztelő a családunk számára. A kérésnek eleget téve szeretném közvetíteni azt az üzenetet, ami bennem megfogalmazódott: az ember szélsőséges körülmények között is képes megtalálni a boldogsága forrását. Anyaként külön köszönöm, hogy a tanulás, alkotás közben boldognak láthattam a gyermekemet.

Kérem, tekintsék meg a kiállítást, s fogadják olyan szeretettel az alkotásokat, mint amilyennel azok készültek.

Jó egészséget és erőt kívánok mindannyijuknak kivételes munkájukhoz, őszintén gratulálok mindenkinek, aki a Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola elmúlt 80 évében részt vett e nemes küldetés megvalósításában.

http://www.iskolaszanatorium.sulinet.hu/