Egyik barátom kérdésére, hogy hogyan telt a karácsony, azt feleltem: évek óta nem volt ennyire békés az együttlét. A főzést 24.-ére időzítettem. Ebben az évben lemondtam a húslevesről és a töltött káposztáról. Ennek ellenére még mindig igen bőségesre sikerült az ünnepi menü, maradt belőle a hétköznapokra is. Ami viszont nagyon érdekes, hogy az előállított mennyiség és minőség ellenére is inkább a könnyedség jellemezte a főzést.

Beállok én is azoknak a sorába, akik ilyen tájt évet értékelnek. Nos, már néhány hete arra jutottam, hogy bizony, fáradt vagyok. Azt latolgattam a minap, hogy mi is okozza ezt a fáradtságot? Könnyű ezt a rövid nappalokra fogni, meg a borongós időjárásra, nézzünk hát akkor kicsit a dolgok mögé. Az elmúlt év több sikert hozott a személyes életemben, mint a korábbiak. Őszintén szólva, az előző évek lelki terheihez képest az idei év inkább sétagaloppnak tűnik. Mégis, mi lehet akkor az oka a fáradtságomnak?

Egyrészt, picit beszűkültem. Annyira koncentráltam az egzisztenciánk fenntartására, hogy észre sem vettem, minden mást e mögé helyeztem. Már most, ahogy ezt leírtam, picit könnyebb! Mindig mondom, hogy legyünk legalább magunkhoz őszinték. Nos, teljesen elragadott a napi mókuskerék, naponta oda-vissza, ugyanazon a néhány kilométeren. A felismerés akkor jött, amikor a szokásos főzős műsorokat nézegettem, s az egyikben a mi Gordon Ramsaynk a dél-franciaországi festői környezetben tett körútja során magyarázott olyan szenvedéllyel, amit mostanában saját magamon nem igazán tapasztaltam.

Egy másik okot ma reggel véltem felfedezni. Bár ezzel a felismeréssel már jó sokan megelőztek, a magam részére most vált igazán képszerűvé. Bizony-bizony, az el nem sírt könnyek, feszültségek, ha nem tudnak kijönni, hát utat törnek maguknak valahol máshol, test szerte, ilyen-olyan módon. Ezeket az ilyen-olyan módokat tapasztalom már egy ideje.  Éreztem már magam jobb bőrben, mint ahogy most vagyok. Mit csináltam akkor másként? Határozottan azt állíthatom, hogy sokkal több időt töltöttem a szabad levegőn. Az erőnlétem javulásának egyik kulcsa „akkoriban” a sok séta volt. Töredelmesen bevallom, hogy hetek óta még a kertbe sem mentem ki, nemhogy sétáltam volna.

Ma reggel meglátogattam a cseresznyefákat és így több legyet is ütöttem egy csapásra: beszívtam a nap sugarait, a friss levegőt és engedtem a könnyeket záporozni. Mérhetetlen megkönnyebbülést éreztem. Mindezt, az egyik blogban már emlegetett szomszéd most is láthatta, hallhatta. Kedvesen intetett, összemosolyogtunk és béke lett.

Az új évre inkább elhatározásokat tettem, mint fogadalmakat. A fogadalom gúzsba köt, az elhatározás ettől sokkal rugalmasabb, s nekem inkább ez utóbbira van szükségem.

Jean-Jacques Rousseau szavaival kívánok Mindenkinek békés boldog új esztendőt:

„Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.”