A születésnapja is elmúlt, nagyon hirtelen, anélkül, hogy virágot vittem volna a sírjára. Nem azért nem vittem, mert ezt az alkalmat is elfelejtettem, mint a névnapját.

Általában a kertünkből szedünk virágot, azzal tesszük színesebbé a kopár dombot. Ez alkalommal azonban szerettem volna a virágostól vásárolni valamit. Mire augusztus 19-én odaértünk, már bezártak az árusok. Furcsán éreztem magam, ahogy ott álltam a fejfával szemben. Ez az érzés nem annyira abból eredt, hogy üres kézzel mentem, sokkal inkább abból, hogy mennyire kutyafuttában intéztem a dolgot. Mégiscsak 19 éves lett volna.

Mennyi-mennyi dalban megírták már tehetségeink, hogy futunk át az életen, meg hogy kezdjetek el élni. Úgy látszik, mindhiába.

Ma több ember köszönt el tőlem. Nem végleg, hanem csak azért, mert egy fejezet véget ért az életükben. Én meg ismét csak odarohantam hozzájuk, aztán nagyon gyorsan el is rohantam, anélkül, hogy felfogtam volna a pillanat teljességét.

Csak estefele kezdtem el ezen töprengeni. Vajon mi mindent mondhattam volna még? Hogyan fejezhettem volna ki, hogy megtiszteltetés számomra az, hogy időt szántak az elköszönésre? Hogyan mondhattam volna el a jókívánságaimat a jövőjüket illetően?

Nos, nem vesztegettem ilyesmire az időt. Pedig ezt is de szépen kifejtette már Antoine de Saint-Exupery A kis hercegben.

Itt van ez a járvány. Ez is csak úgy átsuhant rajtunk. Aztán jött az enyhülés és sokszor latolgattuk, hogy vajon meddig lehet majd piknikező családokat látni a parkokban.  Már-már idillinek tűnt. Már -már azt lehetett hinni, tanultunk valamit a helyzetből. Úgy hírlik, pótvizsgára lesz szükségünk.

A nyár amilyen sebesen jött, olyan gyorsan vége is lett. Saját magamon azt tapasztalom, hogy rendszeresen időzavarba kerülök, hogy soha nem érek a dolgaim végére. Talán azért is, mert mindent én akarok elintézni. Mindeközben észre sem veszem az igazán fontos pillanatokat. A maiakat is majdnem elszalasztottam.

Amikor kicsik voltak a gyerekek, mindig arra készültem, hogy ha majd nagyok lesznek, ha majd megnőnek…

Értékes percek vesztek így el…