44 perc

– Essünk túl rajta gyorsan, nem bírom a tömeget.

Ismerősünk megkért, hogy a vendégét vigyük el a megadott címre.

– Nem gond, hogy pont ma reggel?

– Á, dehogy, a temető megvár.

Teljesen lefoglalt, hogy szóval tartsam az utasunkat. Csodák csodájára, egymás után kerültek elő az immár 25 éve nem használt idegen nyelvből a szavak. Sikerélményben megfürödve köszöntem el tőle nyolc óra után.

A parkoló még üres volt, hiszen korán keltünk. A nap sugarai aranyba öltöztették a fákat. A falevelek már vastagon takarták a talajt, mintha szivacson járkáltam volna. A kilátónál még hűvös szél fújdogált. A Duna kanyarulatait a fák közül is látni lehetett, hiszen némelyik már erősen kopaszodott. Rémlett, hogy itt már jártam, valamikor régen a gyerekekkel, akkor hó fedte a tájat.

Szinte észrevétlenül kitisztult a tüdőm, rövid időn belül kellemes nyugalom szállt rám séta közben, olyan könnyűvé vált minden. Dobogókőn jártunk.

Mire visszaértünk az autónkhoz, a parkoló már megtelt.

A kertből leszedtem a krizantémokat. A kedvező időjárásnak köszönhetően most nem fagytak meg. Kettő csokrot kötöttem, az egyiket idősebb barátnőnk emlékére. Őt még az ovis időszakban ismertük meg Bogin keresztül. A sors iróniája, hogy őt, akit hasonló megbetegedéssel kezeltek, 2-3 hónappal Bogi temetése után kísértük utolsó útjára.

Ezek itt a száraz tények. Bogi emlékhelyén már sok gondos kéz hagyta ott a nyomát, amelyért hálásak vagyunk. Ahogy körül néztem, jöttek mentek a családok apraja nagyjai. Lehajoltam, hogy elhelyezzem a virágokat. Az a gondolatom támadt, hogy legszívesebben letakarnám a dátumokat. Méltatlannak éreztem. Mégsem ez a természet rendje. Elkezdett növekedni a gombóc a torkomban.  Zavarba jöttem a saját gondolataimtól, így gyorsan elkezdtem a telefonomat nyomogatni. Megnézegettem a Dobogókőn készült képeket, ez által kicsit megkönnyebbültem.

Negyvennégy perc alatt estünk túl rajta.

Az az igazság, hogy a temetőbéli, szinte kötelező fordulatnak kisebb jelentőséget tulajdonítok most, mint a Dobogókői látogatásnak. Ez utóbbi igazi feltöltődést jelentett, úgyhogy erre szavazok. Ezután gyakrabban megyek oda.

Dobogókő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.